Az Orvosbuddha-szútra: egy vándorló szöveg története
Egy nyírfakéreg-kézirat, egy vándor szerzetes, egy vendégfordító: hogyan vált egy valószínűleg Észak-Indiában vagy Közép-Ázsiában született szútra Kelet-Ázsia egyik legolvasottabb szövegévé.
A szöveg Vaiśālīban, egy ősi indiai városban kezdődik. A Buddha ott van szerzetesek, bodhiszattvák, királyok és minden világ lényeinek nagy gyülekezetével. Mañjuśrī bodhiszattva feláll, és kéri, hogy beszéljen egy másik Buddha tulajdonságairól, messze keleten, akinek neve támasz lesz a jövő korok lényeinek a nehézségekben. A Buddha beleegyezik: így kezdődik az Orvosbuddha-szútra (Bhaiṣajyaguruvaiḍūryaprabharāja-sūtra).
Mit mesél a szútra
A szöveg rövid, és egyszerű terv szerint halad. Először a távoli földön élő Buddha és tizenkét nagy fogadalmának leírása. Aztán tiszta földjének, bodhiszattváinak és a szöveg által neki tulajdonított áldásoknak a leírása. Végül rituális előírások: a szöveg szerint hogyan kell tisztelni, hogyan mondjuk a nevét, milyen áldozatokat készítsünk. A vége felé Ānanda megkérdez egy Megmentő nevű bodhiszattvát (Xuanzang változatában Jiutuo) a „kilenc idő előtti halálról”, és arról, mit lehet tenni elkerülésükre. A leírt szertartásokat (lámpák gyújtása, zászlók kitűzése, áldozatok) a jóság és bölcsesség ébresztésének, valamint az elhunytak emlékének tiszteletére szolgáló módként mutatják be.
A Gilgit mellett megtalált kézirat
1931-ben a Karakorumban, Gilgit közelében helybeliek véletlenül nyírfakéreg-kéziratok egy csoportját találták egy romos sztúpában. A kéziratok szanszkritul íródtak, az úgynevezett „gilgit–bamiyani” írással. Köztük volt az Orvosbuddha-szútra is. 1939-ben Nalinaksha Dutt adta ki a Gilgit Manuscripts sorozatban, és ez a legrégebbi ismert szanszkrit változat. Szép meglepetés: a csak fordításokból ismert szöveg valóban létezett ebben a formában Indiában vagy annak határain.
A kínai fordítások
Kínában a szútrát többször lefordították. A legkorábbi, Śrīmitrának tulajdonított változat a 4. századi. Dharmagupta 615-ben, a Sui-dinasztia alatt készített egy másikat. A leghíresebb Xuanzang 650-es változata, a szerzetesé, aki Közép-Ázsián és Indián keresztül utazott szövegekért; ez lett a legtöbb olvasat alapja Kínában, Koreában, Japánban és Vietnamban. 707-ben Yijing, egy másik vándor szerzetes, aki tengeren tért vissza Indiából, hosszabb változatot adott, amely nem egy, hanem hét Orvosbuddhát ír le. Ezek a fordítások a kínai kánonban maradtak fenn (Taishō 449[3]–451; Śrīmitra korai változata a Felszentelés-szútra 12. fejezete, Taishō 1331[6]).
A szöveg Tibetben
A szöveget a tibeti Kandzsúr is őrzi, ahol az „egy Buddhás” és a „hét Tathágatás” változat is megvan. A nyolc Orvosbuddha, akiknek képe oly sok kolostort díszít, ebből a hagyományból ered.
Miért volt ekkora sikere
Olyan társadalmakban, ahol a betegség, a szegénység és a háború mindenki közelében volt, egy Buddha, akinek fogadalmai segítséget, ételt, ruhát és igazságosságot ígérnek, mindenkihez szól. Japánban egy császár feleségéért mondott ima hozta létre 680-ban a Yakushi-jit; története a Yakushi-ji cikkben olvasható.
A szútra olvasása ma
Fordítások léteznek franciául és angolul, kommentárokkal; a könyvek rovatban találja őket. Egy átfutó olvasás egy óránál kevesebb. A szútrát imádságként olvassák, nem orvosi értekezésként: lásd a lelki egészségről szóló cikket.
A szútra címe és jelentése
A teljes szanszkrit cím Ārya-bhagavato bhaiṣajyaguru-vaiḍūryaprabhasya pūrvapraṇidhāna-viśeṣa-vistara, vagyis „Részletes kifejtés a Magasztos, a lazúrfényű Gyógyító Mester eredeti fogadalmainak kiválóságáról”. Hszüan-cang (Xuanzang) kínai fordításának címe tömörebb: Szútra a lazúrfényű Gyógyító Mester Tathāgata eredeti fogadalmainak érdemeiről. A kulcsszó az „eredeti fogadalom”: a szútra először a bodhiszattvaként tett ígéreteket meséli el, majd azt, hogy buddhává válva mit adhat a lényeknek.
A szútra cselekménye
Hszüan-cang változatában a történet Vaiśālī városában, a „zene fája” alatt játszódik. Jelen van nyolcezer szerzetes, harminchatezer bodhiszattva, királyok, miniszterek, bráhmanák, istenek és nágák. Mañjuśrī bodhiszattva arra kéri a Buddhát, hogy a jövő lényei kedvéért mondja el a buddhák nevét és fogadalmait.
A Buddha elmondja: keleten, a Gangesz homokszemeinek tízszeresénél is több buddhaföldön túl van egy világ, amelynek neve „Tiszta Lazúr”, buddhája pedig Bhaiṣajyaguru, Lazúrfény. Ezután következik a tizenkét nagy fogadalom (lásd a tizenkét fogadalomról szóló cikket), majd a tiszta föld leírása: talaja lazúrkő, útjait aranyzsinórok jelölik, és két fő bodhiszattva, a Napfény és a Holdfény szolgálja a buddhát.
A szútra középső része a Gyógyító Buddha nevének meghallását és megőrzését a fösvénység elhagyásához, az erkölcsi szabályok megtartásához, az irigység és a viszály elengedéséhez köti. Itt található a nagy dhāraṇī is: a Gyógyító Buddha belép az „összes lény szenvedését eloszlató” szamádhiba, a feje búbján lévő kidudorodásból (uṣṇīṣa) nagy fényt bocsát ki, és ebben a fényben mondja el a dhāraṇīt. A szavak jelentését a mantráról szóló cikk magyarázza.
A Megmentő bodhiszattva és a negyvenkilenc mécses
A második részben a Megmentő bodhiszattva feláll, és egy betegről beszél, akinek tudatát Jama király, a jó és rossz tettek bírája elé viszik. A szútra szerint a család menedéket vehet érte a Gyógyító Buddhában, megkérheti a szerzeteseket a szútra recitálására, hétemeletes mécsest gyújthat, és ötszínű „életet meghosszabbító” zászlókat függeszthet ki. Teljesebb szertartást is leír: a szútrát negyvenkilencszer recitálni, negyvenkilenc mécsest gyújtani, negyvenkilenc napon át. Ezután Ánanda megkérdezi, mi a „kilenc idő előtti halál”; ide tartozik többek között: betegség orvos nélkül, kivégzés a király törvénye szerint, vadállatok általi halál, tűzben vagy vízben pusztulás, mérgezés, zuhanás, éhség és szomjúság.
Ezek az oldalak erősen hatottak a Gyógyító Buddha kelet-ázsiai szertartásaira: mécsesek, zászlók, állatok szabadon engedése, közös recitálás. A cikk ezeket a vallási szertartásokat úgy mutatja be, ahogy a szútra leírja, és semmilyen hatást nem ígér.
A tizenkét jaksa hadvezér
A szútra a művészetben gyakran ábrázolt jelenettel zárul: a tizenkét jaksa hadvezér feláll, és megesküszik, hogy megvéd mindenkit, aki megőrzi a Gyógyító Buddha nevét és recitálja a szútrát. Mindegyikük hétezer jaksát vezet. Nevük Hszüan-cang változatában: Kumbhīra, Vajra, Mihira, Aṇḍīra, Anila, Śaṇḍila, Indra, Pajra, Mahoraga, Kiṃnara, Catura és Vikarāla. Más fordítások kissé eltérően írják. Művészeti ábrázolásukat a tizenkét hadvezérről szóló cikk mutatja be.
Öt kínai fordítás és különbségeik
- Śrīmitrának (4. század) tulajdonított változat: a Felszentelési szútra 12. kötete (Taishō 1331[6]). Egyes kutatók szerint ezt a gyűjteményt Kínában állították össze; egy másik hagyomány Huj-csiennek tulajdonítja, 457 körül. Dharmagupta változatának előszava már említi Huj-csien fordítását, és azt mondja, hogy szövege nehezen érthető.
- Dharmagupta változata, 615, Szuj-dinasztia: Taishō 449[3]. A nagy dhāraṇī része nélkül.
- Hszüan-cang változata, 650, Tang-dinasztia: Taishō 450[3]. Ezt olvassák a legszélesebb körben Kínában, Koreában, Japánban és Vietnamban. A forgalomban lévő kiadás tartalmazza a dhāraṇīt.
- I-csing változata, 707: Taishō 451[3], két kötet. Hét gyógyító buddhát ír le, mindegyiknek saját keleti tiszta földje és fogadalmai vannak, összesen negyvennégy fogadalom (nyolc, nyolc, négy, négy, négy, négy, végül a Lazúrfényű Buddha tizenkét fogadalma). Lásd a hét buddháról szóló cikket.
A három fő fordítás (Taishō 449[3], 450, 451) szerkezete azonos; hosszukban, tulajdonneveikben és a dhāraṇī meglétében különböznek. A legkorábbi változatok keltezése a hagyományon és a szútrakatalógusokon alapul, és a kutatók még vitatják.
A tibeti változat
A tibeti Kangyur két kapcsolódó szútrát tartalmaz. Az egyik csak a Gyógyító Buddháról szól, a dergei katalógusban az 504-es számot viseli (Toh 504[7]); a másik hét tathāgatáról szól, száma 503 (Toh 503). Mindkettőt lefordította angolra a 84000 projekt, és ingyen olvashatók online. A tibeti gyakorlatban e két szútra közös szertartást kísér: a hét buddha és Śākyamuni Buddha együtt a thangkák „nyolc gyógyító buddhája”. Lásd a nyolc buddháról szóló cikket.
Az eredeti szövegek online
- Hszüan-cang kínai szövege ingyen olvasható a CBETA oldalán (Taishō 450[3]), a kiadások közti eltérésekkel.
- Dharmagupta (Taishō 449[3]) és I-csing (Taishō 451) változata ugyanott található.
- A tibeti változat (Toh 504[7]) angol fordítását a 84000 tette közzé.
A pontos hivatkozások lent, a források között vannak. Aki először olvassa, kezdje a tizenkét fogadalommal, majd a Megmentő bodhiszattva részével: e kettő megmutatja az egész szútra fő vonalát.
Források
- Nalinaksha Dutt, Gilgit Manuscripts, I. köt. (Srinagar, 1939)
- Raoul Birnbaum, The Healing Buddha (1979)
- Taishō Tripiṭaka 449–451 — T449 · T450 · T451
- Taishō 449 (Dharmagupta) — CBETA
- Taishō 451 (Yijing) — CBETA
- Taishō 1331 (Śrīmitra) — CBETA
- 84000, Toh 504
A legrégebbi fordítások dátumai a hagyomány tulajdonításai.
A teljes katalógus megtekintése
A Lapis ingyenes és reklámmentes. Támogathatja a fenntartását.